Végre, másfél évnyi hadakozás után sikerült megszabadulni Fruzsi orrmandulájától. Kicsit megkönnyebbültünk, viszont még mindig gyomoridegem van :((
Eleve nem túl rózsásan indult, Fruzsi 2009-ben négykézláb jött ki szenteste a karácsonyfához, annyira fájt a csípője. A sok baci, amit a bölcsiben összeszedett, megtette hatását. Azért egy 2.5 éves gyereknél ízületi probléma elég durva. Mindjárt kaptunk is műtéti időpontot, amit bárányhimlő miatt le kellett mondanom. A következőt sima hapcibaci miatt :)) Nyáron nem akartam szegénykémet ezzel kínozni, mert hát nyár, strand, Balcsi... szeptember elején már az osztályra is felvettek minket, aztán visszakoztak. A sok antibiotikum annyira tönkretette Fruzsi szervezetét, hogy a véralvadása nagyon "megnyúlt". Az egyik orvos kerek perec kimondta, hogy nem vállalja, mert elvérezhet :((
A kálváriát Pécsen folytattuk. Kivizsgálták - jó sok böki árán -, és végül ott ragadtunk. Múlt héten szerdán műtötték a gyermekklinikán, 3 napot voltunk bent (Szocreál, tömény vas ágy, műanyagos burkolatú matraccal, emlékeztek? 2 éjszaka Fruzsival közösen egy ilyen ágyban: király :) A derekam-csípőm odavan) . Egy nagyon kedves kolléganőmnek - akit ugyan távolság miatt személyesen nem ismerek, csak telefonon keresztül - hála, a műtétre sikerült Fruzsi vérképét a normális mederbe visszaterelni :)) Isten áldja a Normaflore-t és a vitaminokat, cirka 3 hét alatt hatottak!!! Andi, köszönöm!!!
Ettől függetlenül egyáltalán nem voltam, vagyok nyugodt. Szerintem a lepkék a gyomromban csak szaporodtak, fogyókúrának jó volt, terhesség előtt is többet nyomtam, mint most. Idáig vártam - babona? -, hogy kiírjam magamból. Ma 10 napos a műtét, az első igazán rizikós napoknak vége. Most lehet kicsit enyhíteni a szabályokon, de - az előzmények miatt - még mindig nagyon kekec vagyok. De most már csak minden 3. mondatom kezdődik a NE szócskával :))
Amióta hazajöttünk, kicsit fűztem is, de nincsenek összeszerelve. A depis hangulatom áthatja őket, még nem tudom, bontok vagy maradnak.